Most egy olyan technológiai újdonságról írok, amely rengeteg területet érint, hatalmas potenciál rejlik benne, és még közel sincs kiaknázva. Ez pedig nem más, mint a 3D-s nyomtatás. Szerintem egyrészt nagyon izgalmas, másrészt komoly lehetőségekkel bír…
A technológia története jóval hosszabb időre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Az 1980-as években Hideo Kodama nyújtotta be az első olyan értekezést, amelyben működőképes, gyors prototípuskészítő fotopolymer felhasználó gépről ír. Az első megvalósító Charles Hull volt, aki szabadalmaztatta a sztereolitográfia technikát, amely a modelleket lézer és egy különleges folyadék segítségével formába (fotopolymer) tudja önteni. 1992-ben Hull készítette el azt a sztereoliográfiás berendezést (SLA), amely rétegről rétegre alkotta meg az elemeket. Ugyanebben az évben készítette el egy cég ez az első lézeres szinterező készüléket (SLS), amely folyadék helyett por állagú anyagot lézerezett, és abból készített szilárd anyagokat.
Ekkor még gyermekcipőben járt a technológia, és korántsem volt hibamentes. A nyomtatott tárgyak gyakran megrepedtek, vagy nem megfelelően álltak össze, így ez rendkívül költséges megoldásnak bizonyult. A kétezres évek jelentették a nagy áttörést, amikor a gyógyászatban is bevetették a módszert, amikoris egy műhólyag részeit 3D nyomtatással készítették el. Ezután készítették el az első, működőképes, miniatűr vesét, majd sorra jöttek az innovatív megoldások a protézisek területén, ezt pedig a 3D nyomtatott emberi érrendszerkövette. A következő forradalmi lépés a nyílt forráskódú rendszerek megjelenése volt, illetve az olyan printerek építése, amik megépítik saját magukat, vagy legalábbis a legfőbb részeiket képesek előállítani. Ennek fényében kelt életre a RepRap Projekt illetve a Darwin. Hirtelen kinyíltak a lehetőségek, hogy egyre szélesebb körben lehessen nyomtatni, ez látható a Kickstarteren futó rengeteg 3D projektből is.
Jelenleg fénykorát éli a 3D nyomtatás, a hobbi megoldásokon és a komoly egészségügy előrelépéseken túl, már az építőiparban és például a divatszakmában is megjelent a technológia. Az épületek nyomtatása kapcsán sokakban kételyek, félelmek merülhetnek fel. Félelemre azonban semmi ok, a folyamatos fejlesztést kiegészíti a használatra alkalmas épültek alapos ellenőrzése, és a hagyományos utómunkálatok. Ami viszont korántsem elhanyagolható, hogy rengeteg időt és pénzt lehet megspórolni, ha házat nyomtatunk. A Kínában, újrahasznosított anyagok és cement felhasználásával nyomtatott nagyjából 1.000 négyzetméteres lakóépület körülbelül 45 millió forintba került. Az orosz Apis Cor. cég az ország kemény téli körülményei között mindössze 24 óra leforgása alatt nyomtatott egy komplett házat 2,5 millió forint költséggel. Épület nyomtatásra alkalmas gépek egyre több országban érhetőek el, nekünk csak Szlovéniáig kell mennünk egy ilyen eszközért.
A csúcsot pedig még koránt sem érte el a 3D nyomtatás. A NASA kísérletezik azzal, hogyan lehet étel előállítására felhasználni a technológiát. Ez nekem kicsit bizarrnak tűnik, de fontos a nyitottság :) Aki egyelőre hagyományos IT berendezések iránt érdeklődik, az forduljon hozzánk bizalommal. Akit már 3D-s nyomtató…nos, ő is :)
