Nem kell jósnak lenni, hogy kijelenthessük: a féktelen fejlődés többek között azzal jár, hogy el fognak tűnni olyan szakmák, amelyek ma emberek millióinak biztosítják a megélhetést. Olyan összetett foglalkozásokra gondolok itt, mint a sofőr vagy a pénztáros. De mindez a fehérgalléros munkaerőt sem kíméli, hasonló sorsra juthat hamarosan az irodai alkalmazottak egy része, hiszen ezen feladatok digitális ellátására már most megvan a technológia. A teljes váltás levezetésének jelenleg sokkal inkább társadalmi, mint technológiai akadályai vannak. Ugyanakkor az átállás sebességét jól jelzi, hogy egyes prognózisok szerint 2020-ra világszerte ötmillióval kevesebb munkahely lesz elérhető az automatizáció, a robotok és a mesterséges intelligencia előretörése miatt.
Komoly feladat előtt állnak politikusaink (azaz mi)
Fontos kérdés, hogy mihez kezdjünk azzal a további sokmilliós embertömeggel, akik ezáltal munka nélkül maradnak. Erre jelenleg nincs egyértelmű válaszunk. Ugyanakkor mivel a világ technológiai élvonalát vezető országok többsége (még?!) demokrácia, így ennek a tömegnek a munkaerőpiacról való kihullása nem csak súlyos szociális, hanem igen konkrét politikai következményekkel is járna.
Ahogyan sokan mások, én is a folyamatos oktatásban látom a megoldást, ami egyrészről szolgálja a munkavállaló érdekeit, hiszen azzal, hogy újabb készségeket sajátít el, emeli saját munkaerőpiaci értékét, de hasznos a munkáltató számára is, ugyanis az egyes dolgozók magas hozzáadott értékkel végzett munkái összeadódva a cég és az ország gazdasági teljesítményét növelik. Azt meg csak zárójelben jegyezném meg, hogy az ilyen nyitottság, a politikai térben való éleslátást is segíti.
Emberi tényező
Ugyan a mesterséges intelligencia nem veszélytelen, amire Stephen Hawkingtól az olykor furcsákat nyilatkozó Elon Muskig sokan felhívták a figyelmet, ám ismét az emberi tényező tűnik a keményebb diónak. Elég arra gondolnunk, hogy az olyan „újdonságokat”, mint a Facebook, milyen fáziskéséssel reguláztak meg választott törvényhozóink.
Az emberi civilizáció ugyanakkor az elmúlt 10 000 éve szinte másról sem szólt, mint a technológiai ugrásokat övező szociális változásokhoz való igazodásról. Hányan foglalkoznak manapság festészettel vagy csizmadia mesterséggel? Nem a legjellemzőbb, de az ilyen és ehhez hasonló, „perszonalizációt” elősegítő gyönyörű, “manuáls” mesterségek is bőven adhatnak munkát majd a jövőben tömegeknek.
A Rentasystemnél meg vagyunk győződve róla, hogy a robotok és a technológia elterjesztése elkerülhetetlen, sőt, az emberségünkhöz segíthet visszatalálni. De ehhez mindenképp szükségesek a felelős emberi döntések.
